blog_

Hogyan vedd észre a Téged iránytó gondolati mintákat

Hogyan vedd észre a Téged iránytó gondolati mintákat

Kell-e ehhez állandóan figyelnem a gondolataimat? Meg kell-e változtatnom az összes gondolatomat? Nem feltétlenül, de van olyan helyzet, amikor ezt tudatosan használva megváltozik minden. Gondolj csak bele! Egy iskolában is ezt teszed. A tananyagokat – persze vannak kivételek – szinte szó nélkül megtanulod. Ezek fogják nagymértékben irányítani az életed. Vagy mégsem?

Amikor kezdetekben, kiskorunkban megfigyeltük, hogy mi zajlik körülöttünk, akkor nem csak megfigyeltünk, hanem el is raktároztunk mindent, ami arra tanít, hogy hogyan maradjunk életben. Ebből alakulnak ki a gondolati sémák/minták/hiedelmek/programok/szokások.


Korán megtanuljuk manipulálni a szüleinket. Ha apukánk kedvére teszünk, akkor ő nem hagy el minket. Mit teszünk ezért? Szinte mindent. Még egy darabig hasonlítunk is rá, függetlenül attól, melyik szülő a dominánsabb genetikailag. A Kislányok mindent megtesznek azért, hogy elcsábítsák apjukat, ahogy a kisfiúk az anyukájukat. Természetesen ezt értsd jól.


A testünknek van pár olyan szerve, ami arra hivatott, hogy ezeket a védelmi mechanizmusokat irányítsák. Az agyunk hüllő-agynak nevezett részében tárolunk jó pár olyan programot, amiket pontosan azért hozunk létre, hogy be tudjunk illeszkedni a közösségünkbe.

Szóval egy gondolati séma legfontosabb dolga, hogy biztonságban tartson bennünket. Azonban, van amikor túlzásba kerülünk, vagy vannak olyan helyzetek, amikor a régi programjaink már nem szolgálnak bennünket a legjobban.

Gyermekekként meg tanulnunk beilleszkedni - életben maradni.

Hogy alakul ki egy program/gondolati séma?

A gondolati sémáink programszerűen viselkednek.

Ha jó jegyeket viszek haza, akkor Anya boldog. Ha Anya boldog, akkor én is boldog vagyok. Tehát, hogy én is boldog legyek, Anyámat boldognak kell látnom, jó jegyeket kell hazavinnem. Egyszerű ez.

Tehát akkor az agyam létrehoz valamit, valamiért. Tiszta sor. Csakhogy van még valami. A programok akkor a legjobbak, ha azok optimalizálva vannak. A fenti lépéssorozatból egy egyszerűsített programsor fog létrejönni, amit éjszaka az agyunk rendezéssel hoz létre. Egyszerűen, ami nem kell, elfelejti. Mellesleg ehhez több energia kell, mint az emlékezéshez.

Azt már tudom, hogy nekem jó, hogy anyám boldog, mert akkor kapok tőle pl. sütit, vagy kedvesebben mosolyog rám.

De akkor mi is lesz a rövidített program?

Azért, hogy boldog legyek, Anyám boldogságáért én lettem a felelős. Azaz:

Anya boldog = boldog vagyok.

Mit lehet kezdeni egy ilyen programmal? Kell-e egyáltalán bármit is kezdeni ezzel?

Attól függ, hogy zavar, vagy sem.

Tételezzük fel, hogy igaz lehet az a mondás, hogy magam teremtem a körülményeimet. Nagyon sok filozófia állítja ezt. Persze sokan az ellenkezőjét. Csak erről az egy állításról beszélgetnek filozófusok, társadalomtudományokban jártas emberek, évszázadok – évezredek óta. Ha valóban így van, akkor minden, ami körülöttünk megjelenik, az valamilyen úton-módon a mi energiánknak a kivetülése, megjelenése. Ha a saját energiánk ennyire befolyásolja a környezetünket, akkor érdemes megnézni miből áll az energiánk. Az energiánkat a saját gondolkodásunk befolyásolja.

Nem igazán kell messze menni egy példa kedvéért. Gondolom nem mindennel értettél egyet szüleiddel. Gondolom voltak olyan helyzetek, amikor teljesen másképp láttátok ugyanazt a helyzetet. Felnőttként visszaemlékezni ezekre, még ettől is mókásabb…

Hogyan található meg egy ilyen gátló program?

Kitartó munkával, rengeteget lehet fejlődni. Azt is jelenti, hogy megtanulható mindez. Talán azért, mert ennyire előre haladtunk a saját fejlődésünkben, vagy mert már képesek vagyunk az elménk mechanizmusait felismerni. Talán mindkettő. Viszont az biztos, hogy érdemes odafigyelni, mit mire cserélek le, mire programozom az elmémet.

Néha egyszerű kérdésekkel hamar rá lehet találni ezekre. Néha azonban ezek sokkal mélyebben gyökereznek, mint azt elsőre gondolnánk. Ehhez kell némi gyakorlat, intuíció.

Hogyan lehet megváltoztatni egy gátló gondolati sémát?

Az egyik legjobban tetsző gondolat, találjuk jobbat!

A pozitív megerősítések például azt a célt szolgálják, hogy a meglévő programjainkat olyanokra cseréljük le, amik sokkal inkább megfelelnek a mostani elképzeléseinknek, életfelfogásunknak. A megvalósulási aránya ezeknek valahol 50%-körüli.

A következő ilyen lehetőség, a vizualizációs technikák alkalmazása. Ezek nagyszerűen működnek, mivel már értjük, hogy az agyunk melyik működési hullámhosszában, mire képes. Például jobban tudunk koncentrálni, amikor nyugodtak vagyunk. Ez lehet az Alfa agyhullám. Ha egészen a Theta agyhullámig megyünk, akkor ott már eléggé megengedő az elme, képes sok mindent befogadni.


Viszont, ha komolyan szeretnénk foglalkozni ezzel akkor mélyebb gyökereket is meg kell találni, ehhez viszont már kell felkészültség.

Tapasztalataim szerint, nagyon sok remek technika van már elérhető közelségben. Azonban egy könyv elolvasása még nem feltétlenül fog hozzásegíteni ahhoz, hogy jól átgondolt és alapos munkát végezzünk. Ettől függetlenül mindent el kell kezdeni valahol!

Hol kezdjem el rendbe tenni a saját életemet?

Rengeteg lehetőségünk van. Érdemes mégis ott kezdeni, hogy teljesen tiszta képet alkossunk önmagunkról. Szinte hihetetlenül egyszerűek az első lépések. Megfigyelés. Ha mást nem is teszünk, de megfigyeljük, hogyan bánunk a körülöttünk lévőkkel, ők hogyan bánnak velünk, akkor már nagy lépést tettünk előre az önismeret útján. Ezután megfigyelhetőek azok a gondolatok, amik akkor ébrednek bennünk, amikor számunkra értékes dologgal kerülünk szembe. Hívjuk ezeket vágyaknak. Milyen gondolatok érkeznek akkor, amikor például önmagamra gondolok? A családomra? A gyermekeimre? A karrieremre? Az anyagi helyzetemre? És persze még lehetne sorolni a listát.


Jó vizsgálódást kívánok mindenkinek!

Néha a legjobb csak elcsendesedni és figyelni befelé.

El kell-e felejtenem mindent, ahhoz, hogy új dolgot tanuljak?

El kell-e felejtenem mindent, ahhoz, hogy új dolgot tanuljak?

Sok filozófust foglalkoztatott már a kérdés, és persze szép számmal akad magyarázat arra, hogy mikor is lehet igazán tanulni.

Az egyik ilyen elv, az üres pohár.

Azt mondják sokan, hogy ahhoz, hogy „lehessen tölteni egy pohárba, ahhoz hely kell”. Azaz, csak akkor képes valaki tanulni, ha üres a „pohara”. Ez nagyon gyakran elvezethet olyan irányba, amikor valaki elfogadja, hogy a „pohár” tartalmától meg kell szabadulni, eldobni, elfelejteni, elveszíteni.
De kérdés, hogy tényleg ez a helyzetet kell-e elérni ahhoz, hogy újat tanuljunk?

Én abban hiszek, hogy nem.

Persze, ismerem azt a bizonyos filozófia professzor, a kövekkel és homokkal végzett kísérletét és magyarázatát.

Mi van akkor, ha a pohárban lévőt nem kiönteni kell a semmibe, hanem megosztani minden érdeklődővel?


Mi történik akkor, ha a poharunk változtathatatlan méretű? Mi van, ha ahogy öregszünk, a poharunk mérete tágulhat? Mi történik akkor, ha a kettőt vegyítem?

Amint megosztok valakivel egy tapasztalatomat, azzal önmagam számára is helyet teremtek valami újnak. Miért? Mert önmagam is felismerem, hogy a tudásom tapasztalatként beépült a rendszerembe, így maradt hely azon a részen, ahol a változó elemeket tartom. Jobb esetben akkor beszélgetünk erről, amikor azt és úgy cselekszem, ahogy beszélek, és ahogyan gondolkodom.

Jelenleg a tudomány elérkezett oda, hogy bizonyítsa, rengeteg információt tárolunk a szervezetünkön belül. Különböző kísérletekkel bizonyították a DNS-ünkben lévő üzeneteket. Ezek alakítják egyes állítások szerint a külsőnk java részét. Persze megannyian vannak, akik arra találtak bizonyítékokat, hogy az információkat a DNS-ünket körül vevő információs mező raktározza el, és ezek befolyásolják a DNS-ünkből kiolvasott információkat. (pl. Dr. Bruce Lipton - epigenetika). Mondhatjuk azt is, hogy az őseinktől érkezett, a minket körülvevő társadalom és környezet, valamint saját tanult információi vesznek körbe bennünket.

Ha tényleg el kellene engednem némi információt az új befogadása miatt, akkor honnan, mit és abból mennyit is kellene elengednem?

     Rögtön mondhatnánk, hogy …de hát ez a gondolat azt jelenti, hogy addig, míg ragaszkodunk a régi elképzeléseinkhez, szokásainkhoz, addig nem lehet újabbakra               szert tenni.

Valóban?

Saját magamon is azt tapasztalom, hogy az információimat több helyen raktározom el. Egyrészt, egyáltalán nem hiszem, hogy aggódnom kellene amiatt, hogy véges lenne a tárolókapacitásom. A másik, szerencsés vagyok abban az értelemben is, hogy olyan korban születtem, és élek, ahol nagyon gyorsan történik minden, ráadásul viszonylag nagy léptékekben is. Képes vagyok mintázatokban és rendszerekben gondolkodni. Így a mintázatokban az érzelmi mintákat is felismerem.
Szerintem ezekre mindenki képes. Sőt, meg merem kockáztatni, hogy mindenki hasonlóan éli az életét. Mondhatjuk azt is, hogy gyakran lehet tapasztalni, hogy a történelem megismétli önmagát. Vagy éppen felismerünk egy, már ismerős mintázatot. Viszont, ha felismerem, akkor képes vagyok azt a mintázatot megváltoztatni. Ami nagyon egyszerű. Keresek egy jobbat, ha azt választom. De nem hiszek abban, hogy mindenáron ezt kell tennem. Sokszor elég, ha finomítom, kiegészítem ezt a mintát.

Ha képesek vagyunk ezeket a mintákat finomítani, akkor felismerhetővé válik a fejlődés, és nyitottság az új dolgokra, anélkül, hogy minden esetben arra kellene törekedni, hogy kiürítsük a poharat.

Rengeteg analógiát rá lehet erre a pohár - témára húzni, a célom az volt, hogy kissé feloldjuk azt a nézőpontot, miszerint minden rossz, ami a múltban történt, és azokat csak kitörölni érdemes. Ugyanakkor az is, hogy vannak olyanok, amiken érdemes finomítani.

X