fbpx
.st0{fill:#FFFFFF;}

Egyéb

Halogatás – a legjobb kivárni?

 szeptember 4, 2019

By  remlaszlo

Halogatás - a legjobb kivárási eszközünk?

A legjobb a halogatásban, hogy mindent meg tudunk benne tervezni, magyarázni és a legkényelmesebb dolog a világon. Amíg halogatás van, addig meg van az illúziója annak, hogy semmit sem lehet elrontani. Vagy éppen az, hogy minden a legjobban alakul. Még akkor is ez tűnik a legbiztonságosabbnak, amikor már igazából nagyon messze kerülünk a valóstól.

„A halogatás a tegnappal való lépéstartás művészete.!  - Don Marguis

Sokszor megtörténik, hogy nem akarunk tudomást venni arról, hogy valaminek meg kellene történnie, és ennek a „végrehajtója” mi magunk vagyunk. Halogatni viszont lehet úgy is, hogy egyre nagyobb és egyre több mindenre vágyunk.

Egyik kliensem szeretne a vállalkozásán fejleszteni, és megtenni azt a következő lépcsőt, hogy több piaci megjelenése legyen. Több és jobb munkák, viszont mindig talál valamit, ami arra sarkalja, hogy még mindig ő tartsa kezében a folyamatokat. Ha megtenné, talán másképp alakulna a mindennapi időbeosztása. Lenne ideje olyan dolgokra… és itt van a miért. Lenne ideje önmagával foglalkozni, és azokkal, akik körülötte vannak. De ez már nem igazán megy.

Legtöbbször félünk sok mindentől, ami ismeretlen, és sikeresen kifejlesztünk magunknak olyan elfoglaltságokat, hogy ne kelljen szembenézni a helyzetekkel.

Néha ezek a helyzetek eléggé megdöbbentőek is tudnak lenni. Van, amikor a halogatás azt a célt szolgálja, hogy tovább fejlődjön egy elképzelés. Még inkább kristálytiszta kép legyen, mielőtt élesben megtörténjen valami. Kerüljük el az összes hibázási lehetőséget. És van, amikor ez lesz a legjobb megoldás. Ugyanakkor van, hogy pont ez töri ketté a lehetőséget, hogy egy tervből valóság legyen. És ekkor válik halogatássá a türelmes fejlesztés. A kettő eléggé különbözik egymástól, amit igazából a cselekedetek tesznek különbözővé. Egy terv elkészítése, legyen az bármiről, segítette már őseinket is abban, hogy el tudják képzelni, mi fog történni, ha kimennek vadászni. Kinek mi a feladata, honnan a legcélszerűbb támadni, vagy épp kivárni, míg a csorda elér a megfelelő helyszínig. Viszont itt válik ketté a halogatás és a türelmes fejlesztés. Ha csak a barlang falánál állva mindenki helyeselte volna, hogy „Ez igen! Ez egy remek terv!”, viszont senki sem ment volna vadászni, akkor valószínűleg hamar kipusztult volna az emberiség. A halogatás megáll abban a formában, hogy mit kellene csinálni, vagy abban, hogy nemsokára!, vagy abban, hogy holnap sokkal jobban megy majd.

Terveknél maradva. Rengeteg tervet készítettem. Szó szerint is, mivel építészként dolgoztam. Ezek a tervek, mivel a CAD programok lehetőséget adtak rá, olyan léptékben készültek el, mintha mindenki milliméteres pontossággal dolgozna. Ezt nagyon jól tudtam, hogy nem így van. Viszont a nagyításoknak köszönhetően lenyűgöztem saját magam, hogy én bizony a lehető legtöbb mindent megterveztem, megrajzoltam. Ki is alakult egy óriási nagy bölcsesség, egy tervet soha nem lehet befejezni, csak épp abbahagyni egy ponton. Egy terv elkészülte után nem engedtem meg magamnak, hogy örüljek, befejezettnek tekintsem, átadjam, kiengedjem. Egyszerűen egyre fásultabban néztem, ahogy a vonalak összeállnak valahogy. Egyre fásultabb lettem magam is.

Ugyan a tervek elkészültek, de egy idő után észre kellett vennem, hogy a mögöttes mentalitásom az volt, hogy még véletlenül se legyen benne semmi hiba. Ami egyrészt talán becsülendő, de másrészt viszont féltem attól, hogy bármit is módosítani kelljen. Emiatt eléggé rideggé váltam, már szinte alkalmatlan mindenféle rugalmasságra. Mondhatnám, hogy persze a tökéletesség milyen fontos, amit nagyon sokáig hangoztattam is, valójában féltem rengeteg mindentől.

Halogatni az ünneplést is lehet. Megengedni, hogy valamit lezárjuk. Ennek viszont nagyon gyakran az lesz a következménye, hogy képtelenné válunk arra, hogy örüljünk valaminek, vagy változtassunk. Rugalmatlanság és kiégés rendszerint eléggé hamar megjelenik akkor, amikor a belső stabilitás hiánya megjelenik.

 Egyes felmérések szerint 7500 alkalmazottból 23%-uk a kiégés szélén áll, vagy már meg is történt!

"A halogatás a legáltalánosabb és leghalálosabb betegségek között, és óriási terhet pakol a boldogságra és a sikerre." - Wayne Gretzky

Egyáltalán nem baj, ha várunk olykor valamire, hogy jobb legyen az időzítés. Vagy arra, hogy egy jobb gondolat felülírjon egy meglévőt. Ugyanakkor, ha közben egész egyszerűen stagnálunk, akkor a mozdulatlanság megszedi a maga vámját. A boldogság sokszor olyan apróságokból adódik, mint élvezni, ahogy a szelő meglibbenti a ruhánkat egy meleg napon. Érezni a fű illatát egy eső után. Hallgatni ahogy a gyerekek játszanak a parkban.

A fizikai világ cselekedetekre épül. Cselekedni pedig néha a legegyszerűbb módokon is lehet. Ahogy például Mel Robins – 5 másodperces szabály c. könyvében is megfogalmazza. Egyszerűen neki kell állni valaminek, és csak csinálni. Persze egy kis bölcsesség nem árt mellé, átgondolni, hogy mi is legyen az, aminek nekifogunk. De halogatás nélkül…

remlaszlo


Your Signature

{"email":"Email address invalid","url":"Website address invalid","required":"Required field missing"}

Subscribe to our newsletter now!

>
X