fbpx

Hogyan állj fel a bukás után

Elképzelés vs realitás

Az egyik előadásomon azt mondtam, sokak után, hogy nem az számít, hogy hányszor buksz el, hanem, hogy hogyan állsz fel utána. Még most is előttem van az egyik hallgató arckifejezése, „hogy mégis mit gondolsz, ilyent mondani egy tanfolyam közepén!!!”

Nagyon sokszor hallom klienseimtől és diákoktól is, hogy mennyire szeretnének sikeresek lenni. Látom a sok mai fiatal felnőttet, ahogyan követve például a közösségi médiát, olyan célokat állítanak fel önmaguknak, amelyekhez semmi közük sincsen.

Insert Video
“… ha közelebbről megnézed, a legtöbb ’egy-éjszaka’ alatt történő siker mögött hosszú idő van.” — Steve Jobs

A céloknál az egyik legfontosabb dolog, hogy legyél kitartó. Viszont még ennél is fontosabb, hogy olyan célokat tűzz ki magad elé, amik a sajátjaid.

Ez a kis ábra, szinte mindegy, hogy mit vizsgálok, bemutatja, hogy legtöbben mit várnak el, és ehhez képest mi a valóság.

Ez természetesen kettős dolog, hiszen rengetegen beszélünk arról, hogy nem kell krízisen átmenni ahhoz, hogy megváltoztassak valamit. Ugyanakkor, nem vagyunk egyedül ezen a bolygón. Így mindenki, aki csak körülötted van, hatással lehet rád.

Tehát fontos ismerned, hogy mit szeretnél elérni.

Nagyon sokan vannak, akik az első nagyobb lépcső előtt feladják a dolgot. És legyünk őszinték, legtöbbször ez csak azért van, mert valaki más célját tették sajátjukká.

 

Emlékszem, ahogy órákat, heteket töltöttem a youtube előtt, és tanulmányoztam, hogyan is kell összerakni egy multirotoros drónt. Aztán a hetekből először hónapok lettek, és az a helyzet, hogy talán több év is. Érdekelt a téma. Kitaláltam, hogy hogyan szeretném ezt használni a munkám során. Akkor még nem lehetett olyan fejlett kisebb, kompakt gépeket kapni, mint most. Szóval az alaposságomra is (bár inkább halogatás volt) jellemző, hogy már azokat a videókat is megnéztem, amik a rotorok kiegyensúlyozásáról szóltak. És tényleg nem túlzok. De nem lett belőle semmi. Pedig már az egyik, akkor még eléggé korlátozott lehetőségek miatt, szakosodott boltba is elmentem, de mégsem vettem meg azt, amit akartam. Volt egy kifogás, és otthagytam az egészet. Mondhatnánk, hogy épp a merészség hiányzott, de ez más volt.


Később értettem meg saját magamat, amikor a céljaimat vizsgálva azt láttam, hogy ez bizony nem volt az enyém.

“Mindegy, hogy hányszor buksz el. Az sem számít, hogy hányszor sikerült ’majdnem’. Senki sem fogja tudni, és nem is foglalkozik a bukásaiddal, és neked sem kellene. Amit tenned kell, hogy tanulj ezekből és azokból, amik körülötted vannak, mert csak az számít az üzletben, hogy egyszer sikerült. És akkor mindenki azt fogja mondani, hogy milyen szerencsés vagy.” – Mark Cuban

Célok és kitartás – folyamatos ellenőrzés - boldogság

Tehát fontos, hogy ismerd önmagad, és legyél kitartó, de az mindez azok megértése nélkül. hogy hol tartasz épp, szinte semmi értelme. Kezedben egy térkép, és haladsz előre. Jobbára. És mindent megteszel azért, hogy elérd a kitűzött célodat. Hiszen kitartó is vagy. Viszont a térképet fordítva tartod a kezedben, és minden erőfeszítéseddel épp az ellenkező irányba mész, mint amerre szerettél volna. Ez pedig sok minden követi. Például a mások hibáztatása. „Persze, miatta nem sikerült.” „Ellopta az ötletemet!” Vagy még ennél is népszerűbb az önmaga hibáztatása, felelősség-felvállalás nevében.

“A siker nem kulcs a boldogsághoz. A boldogság a kulcs a sikerhez. Ha szereted azt, ami csinálsz, akkor sikeres leszel benne.” - Herman Cain
“Sikeres emberek azok, akiknek sikeres szokásaik vannak.” -  Bryan Tracy

Minden szokásaink alapján csinálunk. A kitartás is egy szokás. De akkor miért van valakinek több kitartása, mint másoknak? Sajnos a válasz dühítően egyszerű. Mert tovább csinálták azt, amit mások már feladtak. Most akkor hol kell abbahagyni, és hol kitartani? Ehhez a legjobban az érzéseket tudom hozzátenni. Ha valamit jól csinálsz, akkor a tested megfelelő jutalmakkal lát el. Ezek a hormonok. Amit nem szeretsz csinálni, ahhoz nehezebben is érkezik meg a jutalom.


Akkor mi van azokkal a szokásokkal, amik károsítják a testet? Vannak ezek is, amik eleinte tényleg jutalomként jelennek meg a szervezet számára, boldogságot okoznak például, de egy idő után a függőség kialakulásával ez az érzet teljesen megváltozik. Elmúlik belőle a természetesség, a könnyedség.


Ettől függetlenül, ha használod a józan eszed, és olyan tevékenységek mellé állsz, amik építenek, akkor jó eséllyel könnyebben alakítasz ki olyan szokásokat, amik építenek téged. Ha ez pedig így van, akkor már is közelebb kerültél ahhoz, amit szeretnél elérni.

Tudom, hogy szinte már elkopott ez a boldogság témakör, de vajon mi értelme van dolgok még bonyolultabbá tétele? Ezerféleképpen megfogalmazták már ezt a sikerhez vezető út témakört, de valamiért megragadta ez az embereket az elmúlt korszakokban.

Felelősség felvállalása

Azzal is tisztában vagyok, és Simon Sinek-kel egyet is értek abban, hogy néha ez az út keresése teljes mértékben tévútra tud vinni. Ha csak olyan utat szeretnél az életedben, ami teljes mértékben a nyerésről szól, akkor valamit félreértettél az élettel kapcsolatban. És ismét, nem arról beszélek, hogy mindenbe bele kell pusztulni. Épp ellenkezőleg.


Mi döntjük el egy bizonyos élethelyzetről, tapasztalatról, hogy az jó vagy rossz. Eszerint fogjuk megítélni a hozzávezető utat is.


Tehát fontos az út maga, ami konkrétan azt jelenti, hogy miképp érkeztél el oda, ahol most vagy. Miket tanultál meg útközben. Ezek sokszor meghatározzák azt is, hogy milyen szokásokat alakítasz ki. Ezek a szokások pedig meghatározzák azt a részét is az utadnak, ami előtted áll. Mindegy, hogy milyen életről beszélünk. Minden élet egyformán értékes.

Az, hogy csak azt várod el, hogy minden a lehető legsimábban sikerüljön, előfordul, hogy pont azokat a tudásokat fogod elkerülni, amik ahhoz kellenek, hogy a dolgok a legsimábban menjenek.

Emlékezz az első komolyabb feladatodra a suliban. Szinte hihetetlennek tűnt megoldani első ránézésre. Sokszor alakíthattál ki olyan képeket, hogy mennyi idő, energia kell majd ahhoz, hogy ezeket elérd. Az ötödik ilyen feladatod már negyed annyi idődbe és energiádba került, mint először.

“A legjobb évek az életedben azok, amikor eldöntöd, hogy az akadályok a sajátjaid. Nem hibáztatod már anyukádat, a környezetedet vagy az elnöködet. Ekkor jössz rá arra, hogy saját sorsod irányítása a kezedben van.” — Albert Ellis

Viszont! Azt látom, hogy rengetegen használják az felelősséget és annak felvállalását olyan módon, ami leginkább lerombol, sem mint épít. Akkor tud építő lenni, ha felismered benne azokat a részeket, amik valójában a tieid. Van lehetőséged a kialakult helyzetekre hatni. Ha felismered, hogy van részed abban, ahogy a világ ma kinéz, az remek dolog. Ha csak azt érzed, hogy ez mind a te hibád, akkor nagyon messze mentél ebben a kérdésben.


Van lehetőség változtatni. Még akkor is, ha csak kicsinek tűnő dolgokat teszel meg a saját életedben, azzal hatással vagy a nagy egészre is.


Érdemes felvállalni a felelősséged, ezzel a saját erődet fogod visszanyerni. Teljesen másképp érzed magad akkor, amikor tudod, hogy a következő feladatot meg tudod csinálni. Hiszen már többször is megcsináltad. Ha a kezdetek kezdetén elállsz az ilyen kihívásoktól, akkor azt a felelősségedet is elmulasztod, hogy kialakítsad magadban ez a magabiztosságot.


A felelősséged felvállalása nem azt jelenti, hogy mindent neked kell megoldani, és legkevésbé sem azt, hogy mindenért te vagy a hibás. Egyszerűen, ha tudatába vagy annak, hogy pusztán a létezésed is számít, a tettek, amiket meglépsz – számítanak, akkor felismered, hogy ha valami nem úgy alakul, ahogy azt szeretnéd, akkor azon te tudsz a leghamarabb változtatni.

Vedd Magad körbe támogató emberekkel – de ne "igenemberekkel"

Azonban arra is érdemes odafigyelned, hogy milyen emberek vesznek körbe. Néha eléggé rosszul fest, ha valaki ilyeneket mond, tudom jól. De ha őszinte emberekkel veszed körbe magad, akkor őszinteséget fogsz kapni. Bár néha ez nem is annyira kényelmes. De ha bölcsen teszed ezt a válogatást, akkor nem romboló, hanem támogató emberekkel veszed körbe magad. Azt is tudom, hogy sokszor vannak azok a helyzetek, amikor egyszerűen lehetetlennek tűnik megválogatni kikkel veszed körbe magad. Néha annyira tartasz attól, hogy a saját véleményed mellé kiállj, hogy inkább a beletörődést választod. Ha ezt sokszor megismétled, akkor teljes mértékben alulmaradsz szinte minden élethelyzetben.


Az emberek nagy részének fogalma sincs arról, hogy hogyan álljon ki saját magáért. Hogy fejezze ki azt, hogy ha valami nem igazán alakul úgy, ahogy azt el tudná képzelni. Nem tudom, ki hogy van ezzel, de rengeteg iskolában, vagy családban egyszerűen hiányzik a saját vélemény kialakításának szokása. És nem vitára gondolok, hanem ész szerű érvelésre, amiben benn van az elfogadás, a kedvesség és együttérzés is, ezek mellett persze a kiállás, a magabiztosság, és helyes önértékelés.


Hogyan lehet ezeket a tulajdonságokat a legjobban megtanulni, használni? Akkor, ha olyan emberekkel veszed körbe magad, akik már rendelkeznek ilyenekkel, vagy még több pozitív tulajdonsággal. Rengeteg olyan szülőnek kell majd szembenéznie azzal, ahogy a gyermeke sorra elbukik, mert mindent megtesznek helyettük. Ugyanez igaz azokra a munkahelyekre is, ahol a vezetés képtelen kommunikálni a beosztottakkal.


Ha csak is kizárólag olyanokkal veszed körbe magad, akik éjjel nappal éljeneznek, egyet értenek veled, akkor van néhány tippem mi is történik. Az egyik, hogy kutyatenyésztő vagy, és nagyon ritkán találkozol emberekkel. Vagy eléggé erős karizmatikus ember vagy, és nem tűröd az ellentmondást. Viszont egy egészséges társadalomban meg van a helye a vélemények különbözőségének. Ha fejlődni szeretnél, akkor nem árt, ha van rálátásod a dolgaidra egy másik szemszögből is.


A vélemény valami olyan, mint végtag, mindenkinek van belőle. De megfogadni azt, már más dolog.

„Hallgasd meg az emberek véleményét, de hogy kiét fogadod meg, az már más kérdés…” - Anyukám

Az, hogy kikkel veszed körbe magad, teljesen egyénfüggő. Nincs erre recept. Van az a vélemény is, hogy az ellenségeid legyenek a legközelebb, de azt hiszem, hogy ez igazából a paranoiát fogja segíteni.

Az ember társas lény. Ennek valószínűleg több oka is van, mint az egyszerű túlélő ösztönök. Nagyon sok mindenben támogatjuk egymást. Sokkal inkább tekintem ezt a közös együttélést egy támogató színi előadásnak, mint egy tükörkép visszaverődésnek. Az emberek hatnak egymásra. Reagálsz arra, ami körülötted folyik. Ha csak az vidám, mosolygós embereket nézed, már is jobb kedved lesz.

„Amikor gyerek voltam, nem volt együttműködés, te vagy az, aki főnökösödig a kamerájával a többiek körül. De, mint felnőtt, a filmkészítés a körülötted lévők tehetségének felismeréséról szól, és arról, hogy rájössz, egyedül egyik filmet sem készíthetted volna el.” - Steven Spielberg

A bukás

Visszatérve az egyik hallgatóhoz, a bukásnál eléggé kikerekedett a szeme. Megértem. Senki sem szeret erről beszélni. Nem hogy átélni. Viszont a tudatos lényünk, és az a részünk, ami ez alatt van, valószínűleg sok mindenben nem ért egyet. Nagyon sok mindent másképp értelmeznek. És akármennyire is szeretnénk bölcsen hozzáfogni a megértéshez, időbe telik bizony rájönni arra, hogy mikor miket hittünk valósnak.

A bukás nem csak az lehet, ha valami nagy siker elérése után minden összeborul. Egyáltalán nem kell összeborulnia mindennek ahhoz, hogy megtapasztald a bukást. Amikor valami nem úgy történt, ahogy szeretted volna. Nem az az ajándék várt a karácsonyfa alatt, amit akartál, nem dicsértek meg kellőképp egy jó jegy után, ezeket mind értékelhetted bukásként is. Akárcsak elárulásként. Ami eléggé sok magyarázatot adhat arra, hogy kik is az igazán közeli barátaid.


A bukás tehát része az életednek. De ahogy már láthattad a fenti sorokból, választhatsz. Azt is, hogy megragadsz a múltban. Vagy azt is, hogy észreveszed, mi minden van körülötted. Lehet, hogy ezeket éppen a bukásaid miatt érted el. Mármint a belőlük szerzett tapasztalataid alapján.

„Én nem buktam el! Csak találtam 10000 olyan utat, ahogy nem működik…” - Thomas A. Edison

Nézőpont kérdése minden...

pics from Unsplash

Hogyan állj fel a bukás után
>
X